Tökéletes az is, ami nem ?
Miért nem látjuk a tökéletest tökéletesnek, és miért látjuk annak ?
Az ember felismerő képessége, a rálátóképessége, a „szeme”, az egyéni tudatfejlődés során mindig azonosul a megfelelő minőségi lépcsővel, ezáltal a fejlődése során egyre több dologra lát rá. Igaz ez a megállapítás a fejlődés minden egyes lépcsőjére. Hiszen akkor, amikor valaki éppen megtapasztalja valamelyiket, akkor egészen sokáig tökéletesnek gondolja magát, hiszen azonosult vele, és ennek eredményeként felismerések sora éri, ami jó.
De aztán szép lassan meghaladja ezt a tudati szintet is, és ekkor kezdi rosszul érezni magát, amikor arra gondol, hogy régebben miként gondolkodott, cselekedett és érzett. Aztán az új megélések és felismerések, valamint a teljes azonosulás elfedi a múlt hibáit, és ekkor kezdi tökéletesnek és jól érezni magát. Ez velejárhat azzal, hogy szabadjára engedi az egoját, hiszen ekkor ő már azt érzi, hogy nem is akárki. (Igaz, hogy a tudásnak vagy inkább a tudatlanságnak és az egonak van egy jellegzetes megjelenési formája, amikor az ego jóval magasabb, mint a tudás.)
Ennek ellenére, még ekkor is minden megélés tökéletes, hiszen ez volt az egyén feladata, hiszen, amikor valaki valóban azonosult az aktuális tudatával, akkor csakugyan azt lehet rá mondani, hogy tökéletesen viselkedik, gondolkodik és érez. Hiszen ez van birtokában ezt volt képes használni, de még nem tudja, hogy van feljebb is.
Igaz, ekkor egy fokkal magasabb tudati szinten élő ember lenézheti őt, de aki alatta van, ő sem érthet egyet az illetővel, hiszen neki is megvan a felismert igaza. Ilyenkor mindketten rálátnak a harmadik fél viselkedési mintájára, de ennek ellenére mind a hárman tökéletesen viselkednek, mivelhogy ez van bennük és ezzel értenek egyet, mert ebből a tudati minőségből figyelik a világot és onnan nézve mindenkinek igaza van, de jelenleg ennél több még nem várható el tőlük.
Ez a folyamat azonban zavart okozhat mindazokban, akik a saját, de az alacsonyabb szintjüket élik meg, épp úgy, mint azokban, akik már meghaladták az előbbi tudati minőséget. Mert mindegyik azt mondja, hogy igazam van és az nem helyes, amit másik mond, érez és csinál.
Ebből az következik, hogy Én jól látom, de Ő nem látja helyesen ellentmondása. Ez a politikai azonosulások és felismerések során óriási konfliktusokat okoz, hiszen látszik, hogy nehéz megmutatni a hibákat, hiszen az emberi minőségek nézőpontja lassan és gyakran nem változik meg.
Senki sem gondol arra, hogy az egyéni fejlődésnek vannak jól megfogalmazható mintái, de ha valaki ezt képes meglátni, akkor rálát ezekre a lépcsőkre és ekkor ugyan nem ért egyet sok megoldással, de azért elfogadja ezeket, hiszen a saját nézőpontjából kiindulva mindenkinek igaza van.
Ez a gondolat csak akkor válik hitelessé és igazzá, ha valaki valóban átélte azt, ami e gondolat mögött van, és nem csupán a megtanult kifejezést használja.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
Kérlek, az alábbi gombra kattintva támogasd a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük. Felajánlásoddal segíthetsz, hogy továbbra is ingyenesek maradhassanak. Köszönöm szépen!
