Nem kell semmi
Amikor az emberi minőségi fejlődést vizsgáljuk, akkor nagyon látványosan a nem motivált emberek életében találkozhatunk, a nekem „nem kell semmi" megélésével.
Ebben a minőségben domináns a vágytalanság érzése, de ennek a megélése komolyabb felismerések nélküli állapot. Ezt a magatartást tűri a legrosszabbul a társadalom, hiszen nincs haszna a közösségnek az ilyen emberből, hanem inkább teher a közösség számára, hiszen támogatni kell, vagy a családnak kell eltartania. Az ilyen ember csak van, semmi sem zavarja, neki a munka és az általa megszerzett pénz sem motiváló. (Persze a társadalmi vélemény nem sok igazságot tartalmaz.)
Hasonló a magatartásuk azoknak az embereknek, akik az Egységet elérték. De jelentős különbség van köztük, mert az utóbbi ember megpróbálja kifejezni azt, amit átélt és amire rálátott. Ezt a tevékenységet nem lehet kreativitásnak nevezni, hiszen rájuk a nagyon pontos megfigyelés és leírás a jellemző, és nem az ösztönösség, hanem a hagyatkozó és a megfigyelő magatartás. Az ösztönösségben jelen van az egyén személy összetettsége és minden vágya és minden félreértett gondolata, a hagyatkozásban üresség állapota van, ezért képes az ilyen ember az apró energiákat és gondolatokat megfigyelni és kitisztítani.
A társadalom így két emberi minőséget tud a legkevésbé megérteni, elfogadni a legalacsonyabbat és a legmagasabbat.
Akiket viszont a többség vagy sokan megértenek, ők a jó tanítók, de nem biztos, hogy elértek a fejlődésük csúcsára. Tanítani viszont kell, hiszen azoknak is szükséges segítség, akik a személyiség fejlesztésén dolgoznak, igaz azoknak is, akik ezen szeretnének már túllépni.
A vallás emblematikus alakjainak viszont más a mozgásterük és a feladatuk, nekik is a többséghez kell szólniuk, ezért hozzájuk a csodálatos történések szorosan kapcsolódnak. Sok embernek valamelyik vallás átélése okoz nagy élményt, és az ilyen emberek a vallásuk emblematikus alakjai által kapnak elköteleződést.
Míg a megvilágosodott embereknek nincs szándékuk vallást alapítani, csak elmondják azt, amit látnak. Ennek oka az, hogy ők átlátják a fejlődést és annak minden fokát, és így számukra már nincs jelentősége a vallásnak, többek között azért, mert megosztó, igaz közösséget is létrehoz.
Viszont sokan követhetnek az olyan embereket, akiknek már lehet vallásalapító vágyuk. Ami törvény és sorszerű folyamat.
Vallás megszervezését inkább a követők csinálják, amire azért van szükség, hogy a maguk módján emlékeztessenek az eredetre.
A megvilágosodás után
Amikor valaki a megvilágosodás első szakaszon túl van, akkor azt érzi, hogy milyen gyönyörű a világ, benne a növények, az állatok, az ember, az ég és föld minden szereplője. Minden gyönyörű és szép és ezért öröm körbetekinteni.
Az ember is szép és óriási lehetőségei vannak, amelyet csak be kell fogadni. Nem az aktivitásra, a munkára vagy a hatalomra, a közösségre való hatásra, a küzdelemre, a harcra vágynak, hanem csak az jelenik meg bennük, hogy üljenek le a földre és csak csodálják a világot benne az embert. Nem kell semmi sem, hiszen minden megvan. Ettől az élménytől nem szívesen válnának meg, de a társadalom, ezt a magatartást nem érti, ezért nem tolerálja.
Nem kell semmi? Kelljen!
Ez az állapot az Egységtudat befogadásának az állapota azzal a különbséggel, hogy régen a fejlődés elején a passzivitás aktivitás felé haladt, míg a megvilágosodáshoz vezető állapotban, az aktivitásból a passzivitás felé megy a magatartás iránya.
Így, amikor valaki visszakerül az anyaghoz kötött tudatállapotba, akkor megjelenik egy nagyon erős érzés, amely nagyon hasonlít a szomorúsághoz.
Mindez azért van, mert amit megtapasztalt, ahhoz képest a természet igen, de az ember még nem úgy tevékenykedik ahogyan lehetne, de ezt is elfogadja hiszen tudja, hogy mindenki végigmegy ezeken a foyamatokon. Viszont a természet megnyugtató hiszen tökéletesen működik, ezért kellene vigyázni rá. Az ember fejlődési útja viszont hosszú és sokáig nem örömteljes, de aztán egyre jobban az lesz, bár mindig lebeg az emberek előtt a szétesés képe, nem véletlenül.
Persze a fejlődés továbbhalad a létben, és ennek legalább olyan perspektívája van, mint a fizikai szintű életnek. Ezzel is érdemes tisztába lenni, és ennyit még érdemes tudni róla, de ennél nem többet, mert az ezen a kérdésen gondolkodó ember elméjét elragadhatja az illúzió!
Ha kedveled ezeket a tartalmakat – és akkor is, ha ezek a témák téged nem érdekelnek, de valamelyik barátodat érdekelhetik –, arra kérlek, hogy oszd meg a weboldalamat és a podcastemet, hogy eljusson hozzájuk. Akkor is segítesz, ha csupán lájkolod az oldalakat.
Az alábbi gombra kattintva anyagilag is támogathatsz, hogy legyen esély tovább folytatni a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük.
Köszönöm szépen a támogatásodat és a közreműködésedet.
