Most
Mindenkinek a jelenlegi életét a nagyon távoli múltból eredő feldolgozatlan élményei és az új élethez tartozó felvállalásai határozzák meg, hiszen a további fejlődése érdekében biztosan ezekre az élményekre van szüksége. Ez nem azt jelenti, hogy a múlttal kellene foglalkozni, mert akkor sohasem oldaná meg senki sem a jelenlegi életét, hiszen a jelenben van a régi feldolgozatlan esemény energetikája is a személyiségbe építve.
Inkább az a fontos, hogy készüljön fel életének teljes átélésre és mindig keresse a megoldásokat. Viszont, amikor bűntudata vagy a homályos múltból eredő félelmei vannak, például arra gondol, hogy mi minden rosszat tehetett meg az előző életemben, hogy most ez lett a sorsa, akkor ez gondolat tovább görgeti és növeli a napi megélési félelmeket, de megoldást nem hoz.
Mi a megoldás? Ennek több lépcsője is van. Létezik olyan feladat, amelyet gyorsan meg lehet oldani, mert ez még nem vonult be a mélyebb emberi rétegekbe, és ott még nem rögzült belőle semmi. Van olyan helyzet, amelyen többet, netán sokat kell dolgozni, de a múltnak csupán energetikai maradványa van és nem tényleges emlékük, de azért még így is feloldható ez a rögzült energiamező.
A sor elején viszont az olyan karma következmények vannak, amelyet az egyénből erednek, és mindenképpen az lenne a jó, hogy ezeket sikeresen meg tudná oldani az érintett. Arra is gondolni kell, hogy az új felvállalások is karma képében jelennek meg.
Ha valaki a karma vonzatának gondol egy aktuális cselekedetet és amikor ez az esemény már távoli múlttá vált, és netán elgondolkozik felette, akkor azt is hiheti, hogy ennek is lesz majd később negatív következménye. De ez egyáltalán nem biztos, hiszen ő ezt nem tudja megítélni. Viszont ez a dilemma okozhat belső bizonytalanságot, netán félelmet, de lehet, hogy csupán tükrözés volt az esemény mögött, vagy olyan cselekedet is lehetett, amelyet az aktuális minőségi tudat jónak gondolt.
Az ideális magatartásnak olyannak kellene lennie, hogy a jelenlétben folyamatosan működjön a belső figyelem.
A legtöbb ember elméje, a fizikai teste és az érzelmi központja is állandó reakcióban van, eközben nem tudja vagy csak nagyon nehezen tudja megfigyelni önmagát, vagy egy másik személyt. Valójában ilyenkor a gondolkodás minősége is alacsony színtűvé válik. Lehet és kell pihentetni az elmét, például ha valaki napközben és vagy lefekvés előtt meditál, mert ennek az egyik jó hatása, hogy a reakciókényszer elpihen, és eközben felfedezheti mindenki azt, hogy milyen, amikor az elméje nyugottabb.
Amikor valaki a reakció nélküliséget sokat gyakorolta már, akkor rájöhet arra, hogy képes megfigyelni az önmagában játszódó folyamatokat is. Ennek a folyamatnak az elején elég, ha valaki csupán egy központjára figyel például az érzelmeire, és ha azt már jól begyakorolta, akkor következhet a gondolati reakciók megfigyelése. Az elején, amikor az egyén elméje a saját elméjét figyeli, akkor ezt meditációban érdemes elkezdeni, hiszen az elmének annyi reakciója van a mindennapi életben, hogy csak akkor lehet egy kicsit jobban megfigyelni, amikor nem kap sok ingert.
A testet azért hagytam utoljára, mert az ember, amikor elkezdi önmegfigyelést, automatikusan azt fogja vizsgálni, hogy épp mit cselekszik. Ilyenkor a mozdulatokra figyelve lelassul a mozgás. Ha valaki ezzel szeretné kezdené a figyelést, akkor neki nehéz lenne áttérni a másik két központ érzékelésére, mivel a test megfigyelését könnyebb megtenni, emiatt a figyelem gyakran visszacsúszhat rá.
Ilyenkor elsősorban az elme figyel, az elme figyelni próbálja önmagát az érzelmeit és a testét, de ez még csak a kezdeti időszakban van így. A megfigyelési folyamat végén el kell érni, hogy az elme helyett a tudat figyeljen.
Ha kedveled ezeket a tartalmakat – és akkor is, ha ezek a témák téged nem érdekelnek, de valamelyik barátodat érdekelhetik –, arra kérlek, hogy oszd meg a weboldalamat és a podcastemet, hogy eljusson hozzájuk. Akkor is segítesz, ha csupán lájkolod az oldalakat.
Az alábbi gombra kattintva anyagilag is támogathatsz, hogy legyen esély tovább folytatni a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük.
Köszönöm szépen a támogatásodat és a közreműködésedet.
