Mit veszitesz akkor...
Mit veszitesz akkor, amikor nem olvasol könyveket? Milyen hasznos belső titkokat rejt a könyv és a könyvolvasás folyamata?
Az emberi fejlődés egyik fontos célja, hogy megérezze, átélje, meglássa és megértse önmagát és a világot. Ehhez szükséges volt a fogalmak kialakulására, majd a fogalmi gondolkodásra, ez pedig a tanulás lehetőségét hozta létre.
Sokszor sokan mondták már azt, hogy a fogalmi tudás nem lehet teljes, mert hiába tanult meg valaki valamit, attól még nem lesz intelligens. Ez igaz.
De ettől még nem kell kidobni a fogalmakat és a fogalmi gondolkozást. Ahhoz, hogy fogalomalkotás jól működjön, szükség van a képzetekre, érzetekre, érzésekre, megérzésekre, valamint mindenfajta testi élményre, cselekedetekre, cselekvési kedvre, de még ez sem elég, mert szükséges néha a fogalomegyeztetés és mindig a figyelem, koncentráció, meditáció, imagináció, kontempláció és az intelligencia.
Nézzük meg azt, hogy egy író-költő mit használ ezekből azért, hogy egy jó regényt, novellát vagy verset írjon.
Rögtön az első helyen az intuíció áll, hiszen ha ez nincs meg, nem lehet igazán elindulni, mert szükséges egy olyan ötlet, téma, gondolat, amelyik nagyon érdekli az írót, amin képes lesz elindulni.
Ehhez, de később is szükséges a befelé való figyelem, hiszen egyelőre az íróban zajlik minden, de szükséges a külső figyelem is, mert helyesen kell írni, jól kell fogalmazni, megtalálni a megfelelő szavakat, igaz ebben a belső is szerepet kap. Úgy kell valamit megírni, hogy értse az olvasó ezért ellenőrizni kell, hogy valóban érthető-e a szöveg.
Persze van olyan szöveg, amelynek nem ez a célja, ezért ezeket csak kevesen képesek értékelni, mert olyan tömörek és kibontás nélküliek, ilyenek Jakob Böhme irásai.
A képzeteket konvertálni kell gondolati szintre, ezt pedig fogalmi szintre alakítani. Ugyanezt kell az érzetekkel is végrehajtani.
Aztán minden olyan kérdést, témát, amelyet meg lehetett és meg kellett tanulni, elő kell venni és ezeket is beépíteni a készülő műbe.
A soron következő fázis, az elmélyülés folyamata, ahogyan az alkotó kíváncsisága és a téma kívánja. Ennek a mélységi rétegeit az írónak nem kell ismernie vagy megneveznie, hiszen nem azt fogja mondani, hogy most a karakterek világába járok, hanem megfogalmazza azt, amelyet elmélyülés közben talált magában. Ha ezt megfelelő módon teszi, akkor olyat illeszt a művéhez, amely például az ideák felé viheti a szövegét.
Természetesen a vérmérséklete, személyiségének sok eleme és a megélt élményei is tükröződnek majd az írásában.
Egyszerűn és a lényeget megfogalmazva az alkotó tükrözi önmagát a műben, hiszen csak ezt tudja.
Aki ezután elolvassa ezt a könyvet, ugyanezt a folyamatot járja végig, de visszafelé vagyis azt mondjuk, hogy átéli a könyv tartalmát. A fogalomból érzés lesz, ez előhozza az olvasóban létező képzeteket, intuitív gondolatokat, ezeket megfigyeli, közben koncentrál is, és átéli azt, amit lehet és néha mintha a cselekedeteket is megélné. Ez gazdagítja az olvasó bensőjét, intelligenciáját, tudatát, személyiségét. Olvasás közben senki sem gondol arra, hogy mi és hogyan játszódik le önmagában, és azt sem sejtik, hogy ennyi összekapcsolódó elem tartozik az olvasáshoz. Az író átad valamit, ami által az olvasó megélhet olyat is, amelyet ebben az életében soha nem fog megélni, de olvasás és értelmezés közben mégis átélheti.
EZT VESZÍTI EL AZ OLYAN EMBER, AKI NEM OLVAS KÖNYVET.
Természetesen sok másfajta káros mellékhatással együtt. Az első helyen az értelmezés képességének a gyengesége, csökkenése áll, aztán jön a többi, de már az első is lehangoló.
Persze lehet olyan helyzet is, amikor az író nem képes elmélyülni önmagában, és csupán személyiségéből fakadó intellektuális szöveget hoz létre, amelyből sok olyan elem hiányozik, amelyet az előbb felsoroltam és emiatt nem ad átfogó, teljes, érzékeny, mély, megrendítő, hiteles és kiemelkedő élményt, hanem megmarad a felszínen. Mégis az ilyen okoknál fogva, de ezek ellenére nagyon sikeres lehet a regénye. Ez nem hiba, mert ilyenekre is szükség van, de ugyanúgy az elmélyülés lehetőségére is. (Talán most olyan korszak van, ahol a siker a mérce alapja)
Mindezeken felüli cél is létezik, mégpedig az egységlogika, többdimenziós gondolkodás, analógia megélése, ahol már igen nagy szükség van ezekre az alapokra. Tehát van olyan elérendő cél, amelyre nem gondol az egyén akkor, amikor olvas, vagy épp nem olvas könyveket.
Ha kedveled ezeket a tartalmakat – és akkor is, ha ezek a témák téged nem érdekelnek, de valamelyik barátodat érdekelhetik –, arra kérlek, hogy oszd meg a weboldalamat és a podcastemet, hogy eljusson hozzájuk. Akkor is segítesz, ha csupán lájkolod az oldalakat.
Az alábbi gombra kattintva anyagilag is támogathatsz, hogy legyen esély tovább folytatni a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük.
Köszönöm szépen a támogatásodat és a közreműködésedet.
