Az angyali-ördögi illúziója
Az angyali-ördögi ellentmondás, a látszólag feloldhatatlan ellentétek, paradoxonok feloldása. Sokszor találkozhatunk olyan ellenmondással, amelynek a feloldását reménytelennek érezzük. Mégis létrejön bennünk a kérdés, hogy vajon feloldható-e, és ha igen hogyan, és ha nem miért nem.
A világ összes paradoxonját, sőt egyet sem tudunk megváltoztatni, ezzel együtt kell élnünk. Gyakran azt hisszük, hogy választanunk kell az ellenmondás egyik felével, amiről később kiderül, hogy ez a megoldás nem volt jó. A hétköznapokban tapasztalt paradoxonokon kívül találkozhatunk a vallásban is nagy ellentmondásokkal. Amikor azt vizsgálja valaki, hogy mi lehet az ellentmondások mögötti szellemi tartalom, akkor még szélesebbre tárul előttünk az ellenmondások sora.
Ebben a folyamatban fontos az elme fejlődése és annak szerepe, amely hosszú idő során rengeteg eredményt hozott. Ezzel megnőtt a használható fogalmak száma valamint a tanulás képessége is, amely az elme fejlesztését jelenti (persze nem csak az elmét fejlesztjük).
Mégis sokan mondják azt, hogy az elme használata nélkül több dologra jöhetnénk rá.
Akkor mire jó az elme?
A válasz, hogy elsősorban a tanuláshoz szükséges, mivel ekkor az elmetárba az emlékezés képességével rögzül sok ismeretanyag. Szükség esetén ezeket vesszük elő, és ilyenkor büszkék lehetünk arra, hogy a memóriánkban létezik jelentős megtanulható tudásismeret. De, a kommunikációhoz is szükségünk van az elme képességére, hiszen vele szavakat, fogalmakat, nyelveket tanulhatunk meg és gondolatainkat szóban a szavakra való emlékezés által fejezzük ki.
A legtöbb esetben többször is elő kell venni és többször megismételni a tananyagot azért, hogy ne csupán a rövidtávú memóriánkban rögzüljön az információ, hanem képesek legyünk hosszú idő után is emlékezni ezekre. A mindennapi életünkben óriási szerepe van az elmének, hiszen összefüggéseket, megtanult és új, valamint újnak tűnő gondolatokat tudunk kifejezni általa.
Hol van az elme határa?
A fizikai elme nagyon sok adatot, fogalmat képes megjegyezni, és ezekre szükség is van, még akkor is, amikor már az elme nélküliség állapotát kell elérni.
Létezik egy nehezebben meghatározható képesség ez pedig az intuíció. Amikor ez a képesség működni kezd, azt vesszük észre, hogy az egyik embernél nagyobb a hatása, míg a másoknál, mint ha kevésbé működne. Ezeket megtapasztalhatjuk a hétköznapi gyakorlati tevékenységek szintjén is. Sokan nem tudják, hogy honnan ered, ezért kisajátítják és a saját elméjük, gondolkozásuk sikerének vélik. Természetesen ebben is van igazság, hiszen az intelligencia növelésével jön létre az egyre magasabb intuíció szint.
Most már egyre gyorsabban kezdünk az elme nélküliség állapota felé közelíteni, amely képes feloldani a paradoxonokat. Hiszen, ha valaki megfigyeli a saját intuícióját főleg azt, hogy mikor és miért kezd működni, akkor már az elején megállapíthatja, hogy amikor működni kezd, sokkal gyorsabb, mint a gondolkodás. Különösen akkor, amikor elemzés és következtetés, vagy valaminek a megfejtése a feladat. Arra a kérdésre, hogy mikor indul be, a válasz, hogy akkor, amikor az elme olyan problémával áll szemben amelyet, mint ha nem tudna megoldani, és ez a kétségbeesett állapot hozza létre az intuíciót. De, amikor rájön az ember a használatára, akkor már nem szükséges ehhez kétségbeesnie. El tud jutni a fejlődésben addig, hogy állandó és gyors kapcsolatot épít ki a saját intuíciójával.
A következő lépés, hogy mi az intuíció gyökere. Ennek a szintje függ az egyéni intelligencia szinttől azért, mert az egyén, azt az intelligenciát képes használni, felfogni, megfogalmazni, amelyben az emberi minőségi szintje van. Így azt mondhatjuk, hogy az intelligencia, az emberi minőség szintjétől függ, és ettől pedig az intuíció.
De ha valaki képes még tovább menni, akkor az intuíciója segítséget kap az egyetemes intelligenciától, vagyis onnan képes megoldásokat, és felismeréseket közvetíteni.
Ebből az derül ki, hogy az embernek fontos feladata a saját intelligenciájának a fejlesztése azért, hogy képes legyen kapcsolatba lépni az Univerzum intelligenciájával.
Mindez csak akkor tud létrejönni, amikor az egyén átmenetileg felfüggeszti a saját elméjének aktivitását, és csupán megfigyelővé válik. Ekkor megszűnik az angyali, vagyis a legjobb, és az ördögi, vagyis a legrosszabb ellentmondása.
Ekkor mindent egyben lát, érzékel, átél, és ekkor megszűnik benne az ego és minden belső réteg, és ezzel együtt megszűnik benne minden ellentmondás, paradoxon, helyette rájön a duális ellentmondásokkal teli világnak a fontosságára. Ez az ember egyik legfontosabb felismerése a fizikai világban, és szemünk frekvencia érzékenységén túl, a szellemiben található összefüggésekben.
Amikor valaki megszabadul az ellentmondások hosszú sorától és beszélni kezd a világ összefüggéseiről, akkor a hallgató előbb utóbb elérkezik ahhoz a pillanathoz, amikor nem képes átugrani egy folyamat magyarázatán, mert meglát egy újabb ellentmondást, és akkor a mesélő kénytelen lesz meghosszabbítani a magyarázatot. Ez várhatóan nagyon sokszor előfordul, ezért szinte lehetetlen a magyarázatokat végig vinni, hiszen nincs ennyi szabad ideje az embernek. De értelme sincs ebbe belevágni, hiszen nem ez a megoldás, csupán annyi a szerepe, hogy felhívja az ember figyelmét, hogy a megismerés folyamata az egyetlen, amely megoldást nyújt önmaga és a világ kiismerésére.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
Kérlek, az alábbi gombra kattintva támogasd a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük. Felajánlásoddal segíthetsz, hogy továbbra is ingyenesek maradhassanak. Köszönöm szépen!
